Fél évszázadon át tartott az európai autóipar két óriásának: a Peugeot-nak és a Pininfarinának a kapcsolata. Az együttműködésből olyan sorozatgyártású és tanulmányautók születtek, amelyek mindkét fél portfoliójában a fő helyre kívánkoznak. Ennek a partnerségnek a kulisszái mögé igyekszünk bepillantani.
A Peugeot az 1950-es évek elején válaszúthoz ért. Elérkezettnek látták az időt az európai terjeszkedéshez, és rendelkeztek az ehhez elengedhetetlen, fejlett műszaki tartalommal, ugyanakkor tudták, hogy egy sokszínű kulturális közegben csak egy tökéletesen pozicionált formatervvel érvényesülhetnek.
A megoldás kézenfekvő volt: olyan független partnerre bízni a dizájnt, amely kellő nemzetközi tapasztalattal és kitekintéssel rendelkezik. Így került a képbe a torinói Pininfarina, egy 1930-ban alapított manufaktúra, amely a világháborút megelőző években elsősorban – az iparág akkori szokásait követve – egyedi karosszériáival szerzett nevet magának.
Felismerve az új idők szelét, a stúdió 1945 után az elsők között kezdett nagy autógyártókkal együttműködni. A korai években a prémium szektorra összpontosított a cég, hiszen ott rendelkezett tapasztalatokkal, ám az ötvenes évek derekára készen álltak arra, hogy a tömegpiaci márkák szolgálatába állítsák tehetségüket.
A Peugeot az elsők között kereste meg elképzeléseivel a Pininfarinát. Hatalmas felelősség nyomta az új modell vállát: az újoncnak úgy kellett új vevőket csábítania a Peugeot-hoz, hogy ne veszélyeztesse a márka portfoliójában hosszú évek óta egyedül árválkodó, apró 203-as eladásait. Erre kértek javaslatot az észak-olaszországi műhelytől.
Az első találkozások alkalmával arra is fény derült, hogy Battista „Pinin” Farinát személyes szálak fűzik a Peugeot-hoz. Battista 1906 és 1928 között bátyja karosszériagyártó üzemében, a Stabilimenti Farinában dolgozott. A cég Peugeot Quadrilette kisautók százait vásárolta meg felépítmény nélkül, hogy aztán saját karosszériájukkal Olaszországban értékesítsék azokat.
Az együttműködést felügyelő Battista a húszas években többször is találkozott a cégelnök Robert Peugeot-val, aki rendkívüli benyomást tett a fiatal tervezőre.
Harminc évvel később fia, Jean-Pierre Peugeot ült le tárgyalni Battista „Pinin” Farinával, és gyorsan megtalálták a közös hangot.
Arra jutottak, hogy vadonatúj dizájn helyett a 203-as ismerős formáiból építkező, de szögletesebb, határozottabb és szélesebb formavilággal vértezik fel a később Peugeot 403 néven piacra került típust.
A merész vonalakat kerülő, klasszikus, mégis modern hatású karosszéria az előremutató műszaki tartalommal társítva minden előzetes várakozást felülmúlóan népszerűnek bizonyult. A 403-as volt az első Peugeot, amelyet egymilliónál nagyobb darabszámban gyártottak.
A típus sikere nyomán nem volt kérdés, hogy a partnerek folytatják az együttműködést. A következő öt évtized során a Peugeot összes meghatározó típusa magán viselte a torinói carrozziere keze nyomát, a kisautóktól a legfelső kategóriákig.
A két szervezet közötti bizalom olyan magától értetődő volt, hogy a franciák számos tanulmányautójukat, illetve technológiai prototípusukat is az olasz műhelyre bízták. Így született meg az 1971-es 504 Break Riviera, egy lenyűgözően elegáns életmód-kombi, az 1974-es 104 Peugette mikro-roadster, a későbbi Peugeot 405 stílusát radikálisan úttörő vonalakkal megelőlegező, 1985-ös Griffe 4, vagy az 1997-es Nautilus, egy fényűző négyajtós kupélimuzin, amelynek megoldásait végül elvetették a későbbi Peugeot 607 tervezése során.
„Kipróbált párost alkotunk a Peugeot-val.” – nyilatkozta nem sokkal halála előtt a mester, aki 1961-ben hivatalosan is családnevébe olvasztotta gyermekkori becenevét, így felvéve a Pininfarina nevet. „Emlékszem együttműködésünk kezdeteire. A Peugeot olyan szintű európai együttműködést kívánt kialakítani, amellyel messze megelőzte a korát. Európa népei akkor elszigetelve éltek egymástól, nem volt igényük a mások megértésére. Merész lépésre szántuk el magunkat, és a történelem minket igazolt. Ha van titka a Peugeot későbbi sikereinek, akkor ez az előrelátó gondolkodás az.”
A két cég közötti kooperáció idővel túllépett a formatervezésen. Az 1960-ban bemutatott Peugeot 404 kétajtós változatainak – a kabriónak és a kupénak – a karosszériáját már a Pininfarina torinói műhelyében gyártották, majd ezeket Sochaux-ban egyesítették a szedánnal közös futóművel és hajtáslánccal.
Hasonló receptet követtek a Peugeot 504 kupé és kabrió, majd a Peugeot 205 és 306 kabrió modellekkel. Ennél is messzebb merészkedett a két vállalkozás a Peugeot 406 Coupé esetében, amelyet úttörő módon teljes egészében a Pininfarina szerelt össze, természetesen a Peugeot szigorú minőségbiztosítási rendszereit csatasorba állítva.
A szedánnal azonos tengelytávon nyugvó, így a kor elvárásainak megfelelően tágas és komfortos Peugeot 406 Coupé maximálisan igazodott a kezdetek kezdetén lefektetett alapelvhez: formavilága részleteiben az 504-es kupéból és a 406-os szedánból egyaránt építkezett, összességében azonban friss volt és modern.
1996 és 2004 között összesen 107 633 kupé gördült ki a San Giorgio Canavese-i üzem kapuján, ezzel ez volt a Pininfarina autógyártási tevékenységének második legsikeresebb projektje. Ez a projekt jelentette a Pininfarina és a Peugeot együttműködésének is a csúcspontját, és egyben a lezárását is.
Az olasz stúdió nem sokkal később felhagyott az autógyártással, a Peugeot pedig, felismerve a számítógépes tervezés és gyártás integrációjában rejlő lehetőségeket, saját formatervezési részlegeinek megerősítését helyezte előtérbe. A sztárpáros még egy utolsó búcsúfellépést vállalt: a 2005-ben bemutatott Peugeot 1007 egy teljesen újszerű koncepció volt, amely helykihasználását, utasbiztonságát, variálhatóságát tekintve új mércét állított fel a kisautók kategóriájában. A szakma jellemzően elismerően nyilatkozott a járműről, tulajdonosai az egekbe magasztalták, a nem szokványos formavilág miatt azonban kevesek vették a bátorságot, hogy megismerjék kvalitásait, és a Peugeot idő előtt beszüntette a korát megelőző modell gyártását.
Ez sem változtat azonban azon, hogy a Peugeot és a Pininfarina közötti, öt évtizeden átívelő együttműködés az egyik legsikeresebb, legemlékezetesebb kooperáció az autóipar történetében. Az ennek gyümölcseként létrejött tucatnyi szériamodell közül nem egy az európai autógyártás meghatározó mérföldkövének bizonyult, néhány pedig egyenesen legendás státuszt ért el.
Battista és tehetséges utódai eltörölhetetlenül rajta hagyták kezük nyomát a Peugeot arculatán, és bár az új generációs modellek már nem viselik magukon a manufaktúra címerét, a Pininfarina-filozófia hagyatéka – a klasszikus erények és az előre tekintő, innovatív megoldások értő társítása, valamint az egyedi, határozott személyiséggel bíró dizájn – örökre beépült annak a márkának a génjeibe, amely maga is hozzájárult ahhoz, hogy a stúdió a világ legnagyobbjai közé emelkedhessen.