A 007-es Peugeot
Igazi ínyencfalattal ünnepli első élő online árverését a brit Silverstone Auctions. A május 23-ra ütemezett virtuális aukción egy balkormányos Peugeot 205 T16 rali versenyautóra, az S007-esre is licitálhatnak az érdeklődők.
A koronavírus megfékezését célzó, közösségi érintkezést korlátozó intézkedések miatt a társadalmi tevékenységek túlnyomó részét virtuális csatornákra kellett átterelnünk. A kényszerből erényt kovácsolva a veterán versenyautókra szakosodott Silverstone Auctions megszervezte első távlicitjét, ahol számos egzotikus sport- és luxusautó mellett egy igazi különlegesség: a maga nemében egyedülálló Peugeot 205 T16 E1 B-csoportos rali versenyautó jelenti a legnagyobb vonzerőt.
Ez a bizonyos autó 1984-ben készült a Peugeot Sport UK boszorkánykonyhájában, és bár soha nem versenyzett hivatalos gyári színekben, története nem kevésbé színes és izgalmas. Az S007-es szériaszámú autót egy tehetős amerikai vállalkozó, Jon Woodner rendelte meg attól a Des O’Delltől, akinek első, 1981-es rali világbajnoki címét köszönhette a Peugeot Talbot Sport, és akire Jean Todt csapatvezető a 205 T16 fejlesztését is bízta.
Woodner tehetséges raliversenyzőnek számított, és abban bízott, hogy a B-csoportos versenyautó volánja mögött nagyobb sikereket érhet el az amerikai motorsport egyesület, az SCCA által szervezett bajnokságokon. Az S0007 alvázszámú Peugeot 1984 decemberében esett át a tűzkeresztségen, de utána kényszerszünet következett: tulajdonosa 1985-ben nem tudott időt szakítani arra, hogy érdemben részt vegyen a bajnokságban. Annál mozgalmasabb volt a ’86-os évad: Woodner hét ralira is benevezett, és öt alkalommal dobogón zárta a hétvégét. A szezon legizgalmasabb pontja a decemberi Olympus-rali volt, amely abban az évben a WRC naptárában is szerepelt, így az S7-es gyári támogatásban részesült, megkapva a legújabb fejlesztésű alkatrészeket. 1987-ben további három dobogós helyezést hozott a Peugeot, 1988 tavaszán pedig kategóriagyőzelmet ért el. Legszebb eredménye egyben az utolsó is volt: Jon Woodner néhány héttel később repülőgép-balesetben életét vesztette.
A T16-os életében nyugalmas évek következtek. Gondos gazdájának özvegye kiváló állapotban őrizte meg, elhárítva a potenciális vásárlók közeledéseit. 2000-ben végül mégis gazdát cserélt az autó: Új-Zélandba szállították, ahol a helyi ralisport egyik legnagyobb alakja, Ron McMillan teljesen szétszedte, majd gondosan újraépítette az S7-est – nem veterán kiállítási tárgynak, hanem eredeti rendeltetésének megfelelően ütőképes versenyautónak szánta. Fődarabjait a kor színvonalára hozták: kicserélték a motorvezérlést, a turbófeltöltőt, a befecskendezést, a kábelkorbácsokat, az üléseket és a biztonsági berendezéseket, valamint átszerelték a felfüggesztést. Az ezt követő években sikeresen szerepelt a Brit Nemzetközösség államaiban szervezett ralikon és túraversenyeken, majd 2005-ben egy korábbi Peugeot gyári versenyző, a brit Kevin Furber tulajdonába került.
A versenyautó az azóta eltelt tizenöt év során ugyanabban a hozzáértő gondoskodásban részesült, mint egész pályafutása során: összes gazdája tisztában volt egy B-csoportos versenyautó fenntartásának költségeivel, és azokat nem is sajnálták. Rendszeres résztvevője az óvilág legpatinásabb motorsport-rendezvényeinek, és bár több mint harminc éves, a mai napig megőrizte azt a tiszteletet követelő agresszivitást, ami olyan lenyűgözővé, utánozhatatlanná (és életveszélyessé) tette a rali egykori királykategóriájának képviselőit.
Az S0007-es alvázszámú versenyautó hiánytalan dokumentációval, az autót ábrázoló korabeli újságcikkekkel és filmekkel, valamint rengeteg cserealkatrésszel (beleértve azt az ezredfordulón beépített váltót, amelynek a helyére most visszaszerelték az eredeti specifikáció szerinti, hatfokozatú H-sémás sebességváltót) kerül a kalapács alá. A motorsport-történeti ritkaság a várakozások szerint 260-290 ezer angol fontért, azaz nagyságrendileg 105-115 millió forintért cserélhet gazdát a május 23-i online aukción. Bízzunk benne, hogy új tulajdonosa nem dísztárgyként, hanem nemes versenyautóként tekint majd rá.
Peugeot 205 T16 Evolution 1 #S0007 műszaki adatok
| Gyártás éve: | 1984 |
| Alvázszám: | VF3741R76E5100007 |
| Lökettérfogat | 1775 cm3 |
| Hengerek száma | 4 |
| Erőátvitel | manuális sebességváltó |
| Kormány | balkormányos |
| Legnagyobb teljesítmény | több mint 355 LE |
| Legnagyobb forgatónyomaték | 450 Nm |
| Menetkész tömeg | 960 kg |
Peugeot 205 T16
A Peugeot 1981-ben, első világbajnoki címének megszerzését követően jelentette be, hogy egy vadonatúj, összkerékhajtású versenyautó fejlesztésébe kezd.„Az autót 1983-ban bemutatjuk, 1984-re homologizáljuk, és 1985-ben megnyerjük vele a rali világbajnokságot.” – jelentette ki Jean Todt, a Peugeot Talbot Sport csapat igazgatója, taktikusan elhallgatva, hogy az autó alapját egy akkor még hétpecsétes titoknak számító új modell: a 205-ös fogja adni. A sajtó képviselői nem sok hitelt adtak szavainak, de az élet igazolta a sportember ambícióit: a Des O’Dell felügyelete alatt kifejlesztett 205 T16 bevezetését követően két éven át uralta a B-csoportot. A csapat legendás pilótái (Ari Vatanen, Bruno Saby, Timo Salonen és Juha Kankkunen) tizenhárom raligyőzelmet könyvelhettek el, 1985-ben és ’86-ban egyéni és konstruktőri világbajnoki címhez segítve hozzá a márkát. A középmotoros, összkerékhajtású autót a nyers sebesség és a kiváló vezethetőség kombinációja tette a B-csoport legyőzhetetlen hősévé. A hengerenkénti négy szelep, a mechanikus üzemanyag-befecskendezés és a 1,5 bar töltőnyomás beállítástól függően akár 400 lóerős csúcsteljesítményt csalogatott elő a percenként 8000-et (!) forgó motorból. A mindössze 960 kilós autó olyan vehemensen gyorsult, hogy egyes pilóták „csőlátásról” panaszkodtak.